Ma az óvodás
csoportunkban búcsút vettünk az óvónénitől, aki az elmúlt három évben
segített nekünk nőni, fejlődni és megtanította nekünk az első fontos dolgokat
az életben. A búcsúzás mindig nehéz pillanatokat hoz magával, de fontos
megemlékezni arról, hogy mennyi mindent tanultunk tőle és milyen élményekkel
gazdagodtunk az óvodai évek alatt. Az első lépés a búcsúzás előtt az emlékek
felidézése volt. Visszagondoltunk arra, hogy hogyan fogadtak minket az első napokon
az óvodában, hogyan vigyázott ránk az óvónénink és hogyan tanította meg
nekünk az első betűket, számokat és színeket. Ezekre az emlékekre mindig
szívesen fogunk visszagondolni később is. A második lépés a köszönet
kifejezése volt. Megköszöntük az óvónéninek a türelmét, szeretetét és
odafigyelését, amivel minden nap velünk volt. Elmondtuk neki, hogy mennyire
hálásak vagyunk neki mindenért, amit értünk tett és mennyire fog hiányozni
nekünk a jelenléte az óvodai mindennapokban. Végül pedig elbúcsúztunk tőle
egy közös kis ünnepségen, ahol apró ajándékokkal köszöntük meg neki a sok-sok
munkát és odafigyelést. Az óvónéni könnyek között köszönte meg nekünk a
figyelmet és a szeretetet, majd azt mondta, hogy mindig ott leszünk a
szívében. A búcsúzás soha nem könnyű pillanatokat hoz magával, de fontos
megemlékezni arról, hogy milyen sokat tanultunk és fejlődtünk az általa
nyújtott segítséggel. Az óvónéni mindig ott lesz a szívünkben és a
emlékeinkben, ahogy mi is örökre ott leszünk az övében. Bár elválnak útjaink
mostantól, de ez csak egy új kezdet lehet a kapcsolatunknak más formákban.
Köszönjük Neked Óvónéni!
