Magányos vagyok.
Ezt talán mindenki már átélte legalább egyszer az életében. De vajon miért
érezzük magunkat ilyen módon, és mit tehetünk ellene? Először is fontos
megérteni, hogy a magányosság egy teljesen természetes érzelem, amit mindenki
átélt már valamilyen formában. Ez nem azt jelenti, hogy valami baj lenne
velünk, vagy hogy rosszak lennénk a társas kapcsolatainkban. Egyszerűen csak
lehetnek olyan időszakok az életünkben, amikor kevésbé érezzük magunkat közel
másokhoz. Az első lépés tehát az elfogadás: elfogadjuk, hogy most épp
magányosak vagyunk, és ez teljesen természetes. Ne hibáztassuk magunkat
emiatt, inkább próbáljunk megérteni magunkat, és kideríteni, mi lehet az ok.
A második lépés az aktivitás: próbáljunk meg tenni valamit annak érdekében,
hogy ne érezzük magunkat annyira magányosnak. Menjünk el sétálni,
találkozzunk barátokkal, csatlakozzunk valamilyen közösséghez vagy hobbi
csoportba. Fontos, hogy ne hagyjuk magunkat elsodorja a magány érzése, hanem
tegyünk ellene valamit. Végül pedig ne feledkezzünk el arról sem, hogy a
magányosság idővel múló érzés lehet. Ha mégsem múlik el egy idő után, és már
komolyabb problémákat okoz az életünkben (pl. depresszió), akkor mindenképpen
forduljunk szakemberhez segítségért. Összességében tehát a legfontosabb az
elfogadás és az aktivitás. Ne hagyjuk, hogy a magányosság uralkodjon az
életünk felett, hanem próbáljunk tenni ellene valamit. És ha szükségét
érezzük, ne féljünk segítséget kérni! Mindannyian megérdemeljük a boldog és
kiegyensúlyozott életet.
