A szakítás egy
olyan élethelyzet, amivel sokan találkoznak életük során. Bár nehéz és
fájdalmas időszak lehet, fontos tudni, hogy ez is csak egy része az
életünknek, és lassan, de biztosan túl fogunk rajta jutni. A szakításnak
általában négy fő fázisa van: 1. Döntés meghozatala: Az első fázisban
valamelyik fél hozza meg a döntést a kapcsolat vége felé. Ez általában hosszú
időn keresztül zajló gondolkodási folyamat eredménye lehet, és bár nehéz
lehet meghozni ezt a döntést, fontos az őszinteség és a tisztelet mindkét fél
iránt. 2. Elutasítás és tagadás: A második fázisban gyakran előfordulhat,
hogy az egyik vagy mindkét fél elutasítja vagy tagadja a történteket. Nehéz
elfogadni, hogy vége van a kapcsolatnak, és sokszor nem is tudjuk
racionálisan kezelni ezt az érzést. 3. Fájdalom és gyász: A harmadik fázisban
általában elkezd beindulni az igazi fájdalom és gyász folyamata. Fontos
ezeknek az érzéseknek helyet adni, és nem elnyomni őket. Ilyenkor jönnek elő
a szomorúság, a harag vagy akár a bűntudat érzései is. 4. Elfogadás és
továbblépés: Végül eljön az elfogadás és továbblépés fázisa. Megértjük, hogy
minden történik valamiért, és kezdünk újra talpra állni. Fontos ebben az
időszakban önmagunkra figyelni, új célokat kitűzni magunk elé, és új dolgokba
fektetni az energiánkat. Összességében fontos tudatosítani magunkban, hogy
egy szakítás nem jelenti azt, hogy véglegesen elvesztettük volna az esélyt a
boldogságra. Minden véget egy új kezdet is jelenthet, és ha nyitottak vagyunk
rá, akkor még szebb dolgok várnak ránk a jövőben. Ne feledjük, hogy mindenki
másképp dolgozza fel ezeket az érzéseket, és nincs olyan „helyes”
vagy „rossz” módja annak, hogyan érezzük magunkat egy szakítás
után. Legyünk türelmesek magunkkal és másokkal is ebben az időszakban!
