A szakítás egyik
legnehezebb élethelyzet, amivel az emberek találkozhatnak. A folyamat során
általában több különböző érzelmi állapoton megyünk keresztül, melyeket
gyakran nehez megélni és feldolgozni. A szakítás fázisai segítenek megérteni,
hogy mi történik velünk ezekben az időszakokban. Az első fázis a sokk és
tagadás. Amikor először halljuk a hírt, hogy a kapcsolatunk véget ért,
általában nem tudjuk hirtelen felfogni a helyzet súlyát. Sokan azt érzik, mintha
álomban lennének, és reménykednek benne, hogy talán mégsem történt meg valami
rossz. A második fázis a harag és düh. Ebben az időszakban gyakran tombol
bennünk az érzés, hogy hogyan tehette velünk a másik ilyet. Feltörhet bennünk
a düh és az agresszió, amit nehéz kezelni és irányítani. A következő fázis a
tárgyalás és alkudozás. Ebben a szakaszban gyakran megpróbálunk
visszacsinálni a dolgokat, újraépíteni a kapcsolatot, vagy megegyezésre jutni
a másikkal arról, hogy talán mégiscsak van remény a közös jövőnkre. A
negyedik fázis a depresszió és bánat. Ebben az időszakban elveszettnek
érezhetjük magunkat, elhagyottnak és szomorúnak. Gyakran könnyekre fakadunk,
és úgy érezzük, hogy soha nem fogunk túltenni ezen az élményen. Végül pedig
elérkezik a elfogadás fázisa. Ebben az időszakban lassan kezdjük elfogadni
azt, ami történt, és próbálunk továbblépni az életben. Bár lehetnek még
hullámvölgyek és nehézségek ezen az úton, de lassan felismerhetjük, hogy
mindenféle változással együtt kell mennünk az életben. Fontos megérteni, hogy
mindenki másképp él meg egy szakítást, és nincs egy előírt útja annak, hogy
hogyan kellene ezeken keresztül menni. Azonban az is fontos tudatosítani
magunkban, hogy ez egy természetes folyamat része, és ha szükségét érezzük segítségnek,
akkor forduljunk pszichológushoz vagy terapeutához. Ne feledjük: mindig van
kiút és remény a jövőben!
